Gyakran túl gyorsan élün

"Gyakran túl gyorsan élünk, nem látjuk a száguldásban

az utat szegélyező tájat és nem vesszük észre a

kezüket felénk nyújtó embereket."

ismeretlen

Nem sokra megyünk a barátságban, 

ha nem vagyunk hajlandók megbocsátani egymásnak apró hibáinkat

 

Ha hallgatsz, hallgass szeretetből.
Ha beszélsz, beszélj szeretetből.
Ha figyelmeztetsz, figyelmeztess szeretetből.
Ha megbocsátasz, bocsáss meg szeretetből.

A szegény ember nem az akinek túl nagy a családja, és sokat költ rájuk 

hanem az akinek nincs kire költeni.

“Felülemelkedhetünk minden rosszon, ha felismerjük, hogy csak addig van hatalma felettünk, 

amíg hiszünk benne. Ha megtapasztaljuk ezt az igazságot, szabaddá válunk.”

"Megváltozhatunk? Nem is tudom..., mindenki olyan, amilyen, plusz-mínusz 15 százalék, kábé. Ennyire tud valaki megváltozni, ha nagyon akar. Akár önmagunk kedvéért, vagy akár a szeretteinkért. Igen, 15 százalékig, de tudják mit? Néha ennyi is épp elegendő."

Közelségre vágytam, cumit kaptam.
Szülőkre vágytam, játékot kaptam.
Beszélgetni vágytam, tévéműsort kaptam.
Tanulni vágytam, bizonyítványt kaptam.
Szabadságra vágytam, parancsokat kaptam.
Gondolkodni vágytam, ismereteket kaptam.
Áttekintésre vágytam, betekintést kaptam.
Szeretetre vágytam, erkölcstant kaptam.
Hívatásra vágytam, állást kaptam.
Boldogságra vágytam, pénzt kaptam.
Függetlenségre vágytam, kocsit kaptam.
Értelmes életre vágytam, karriert kaptam.
Reménységre vágytam, szorongást kaptam,
Változtatni vágytam, sajnálkozást kaptam.
Élni akartam…
(ismeretlen szerző)

Ha úgy érzed, te vagy a világon a legszomorúbb, máris felderülhetsz, hiszen valamiben "leg" lettél!

Pillanatnyilag nem vagy számomra más, mint egy ugyanolyan férfi, mint a többi 100 meg 100 000. És szükségem sincs rád. Ahogyan neked sincs énrám. Számodra ugyanolyan nő vagyok mint a többi 100 meg 100 000. De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra.

"...'bolond' vagyok,persze jó értelemben,néha elég lenne a boldogsághoz,ha hagynád, hogy magammal rántsalak és nem akarnál tökéletes lenni,vagy meglátnád az általam kínált "tökéletességet".Nem.Nem vagyok tökéletes.De nem bánom,mert én tudlak szeretni a hibáiddal együtt.Lehet nem mondanák hogy úgy illenek egymáshoz "mint kulcs a zárba",de lehet épp ettől lenne szép..."