Mindenkiben vigyázva ül az örök gyermek,
a ráncok, pápaszemek, tar koponyák, komoly ruhák mögött
és Isten örök jóságát őrzi.
Van, aki fél tőle s elhallgattatja;
van, akiben csak a szerelem, vagy a bor kelti éberré,
de sokan vannak, akikben örökké éber.
Néha egy virágillat, néha egy napsugár, néha egy szó,
egy simogatás kell csak és az elveszett fiú,
az örök gyermek megint előkerül...
Majthényi György