"Ami a madárnak a fészek, a póknak a háló, az az embernek a barátság." William Blake

Antoine de Saint-Exupéry idézetek


Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.



 Mert csak a gyerekek tudják, hogy mit keresnek. (...) Időt vesztegetnek egy rongybabára, amitől egyszerre nagyon fontos lesz az a rongybaba, és ha elveszik tőlük, sírnak...



 A mosollyal fizetni lehet. A mosollyal kárpótolni lehet. A mosollyal életet lehet adni. És van mosoly, melyért meghal az ember.



Az ember csak azt ismeri meg igazán, amit megszelídít.



Jócskán akadt dolgom a fölnőttekkel. Közvetlen közelről láthattam őket. És nem mondhatnám, hogy ettől jobb lett róluk a véleményem.



Ahhoz, hogy az ember szabad legyen, először is embernek kell lennie.



A barátság mindenekfölött fegyverszünet, hatalmas szellemi érintkezés a köznapi részletkérdések felett.



Előbb minden felnőtt gyerek volt. (De csak kevesen emlékeznek rá.)



Az emberek nem érnek rá, hogy bármit is megismerjenek. Csupa kész holmit vásárolnak a kereskedőknél. De mivel barátkereskedők nem léteznek, az embereknek nincsenek is barátaik.



A nagyok semmit sem értenek meg maguktól, a gyerekek pedig belefáradnak, hogy örökös-örökké magyarázgassanak nekik.


"Most valósággá válik minden édes remény,mely ott ég a szívünk rejtekén. Az élet tárt karokkal vár,hogy szép lesz-e, csupán rajtunk áll."